Japán fürj

Előfordulása

Kelet-ázsiai madár, mely főként Mandzsúria, Délkelet-Szibéria és Észak-Japán területén költ, telelni Indokínába és Japán déli részére vonul. Betelepítették Észak-Amerikába.

Mint európai rokona, a fürj, ez a madár is a füves területek és gabonaföldek jellemző faja..

Alfajai

• eurázsiai fürj (Coturnix coturnix coturnix) (Linnaeus, 1758) - Európa és Ázsia mérsékelt övi részén él, telelni Észak-Afrikába és Indiába vonul.
• kanári-szigeteki fürj (Coturnix coturnix confisa) (Hartert, 1917) - a Kanári-szigeteken, az Azori-szigeteken és Madeirán élő, nem vonuló alfaj.
• afrikai fürj (Coturnix coturnix africana) (Temminck & Schlegel, 1849) - Afrika keleti és déli részén honos. A Madagaszkáron és a Comore-szigeteken élő madarakat is ebbe az alfajba vonják be.
• zöld-foki-szigeteki fürj (Coturnix coturnix inopinata) (Hartert, 1917) - a Zöld-foki-szigeteken honos.
• etióp fürj (Coturnix coturnix erlangeri) (Zedlitz, 1912) - Etiópia hegyvidékein él.
• Coturnix coturnix conturbans

Megjelenése

Testhossza 16-18 centiméter, a szárnyfesztávolság 32-35 centiméter, testtömege 75-135 gramm. A hím kicsit kisebb, mint a tojó. Nyaka és begye rozsdabarna, fehér foltokkal, fekete pettyekkel, háta vörhenyesbarna, finom fekete mintázattal, alsó teste fehéres-sárga, csőre szürke, lába rózsaszín. Nyaranta kora hajnalban hallatja jellegzetes "pity-palaty" hangját, melyről a népies pitypalaty-madár nevét is kapta. Felröppenésekor halk krak-krak hangot is hallat.

Életmódja

A telet Dél-Európában, illetve Észak-Afrikában tölti. A fürjek tavasszal április végén, május elején érkeznek, az őszi vonulás augusztus végén indul és szeptember végén, október elején fejeződik be. Kisebb társaságokban a földön futva és rövid távolságra repülve szokott vonulni. Vonuláskor a szeles idő sokat elpusztít közülük. Tápláléka a rovarok, magvak, bogyók és zsenge hajtások. Aratáskor a kipergett gabonamagvakat is összeszedi, ezzel kárt nem tesz, rovarirtással viszont nagy hasznot hajt. Fő tápláléka évi átlagban 86,3% növényi és 13,7% állati eredetű. Húsa és tojása ízletes - bár vándorlása egyes szakaszaiban mérgező növényeket fogyasztva a húsa átmenetileg mérgezővé válhat, a méregért a tarlóvirágot,[1] a bürököt[2] vagy a hunyorfajokat[3] próbálták felelőssé tenni, de még nincs döntő bizonyíték egyikre sem. 

Szaporodása

Talajba kapart mélyedésbe készíti fészkét, melyet jól elrejt a növényzet közé. Fészekalja 9-13 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. Az egyedül kotló tojó nagyon eltökélten ül a tojásokon, csak legvégső esetben menekül el zavarás esetén. A hím a legtöbbször a kotlás során a fészek közelében tartózkodik és őrködik.A fiókák fészekhagyók és kikelésük után azonnal elhagyják a fészket. A fiatal fürjek életük tizenegyedik napján már rövid repüléseket hajtanak végre és 20 napos korukra teljesen röpképesek és három-négy hónapos korukban már ivarérettek. A fürj évente kétszer-háromszor költ.