Görög teknős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A görög teknős (Testudo hermanni) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjébe, ezen belül a Szárazföldi teknősfélék (Testudinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Dél-Európában, a mediterráneumban elterjedt faj. Megtalálható a Balkán térségen belül Görögországban, Szerbiában, Montenegróban, és Bulgáriában, ezen kívül Horvátország, Olaszország, Korzika, Szardínia és Dél-Franciaország egyes területein. Románián belül csak a Kazán- és Vaskapu-szorosok térségében él egy elszigetelt populáció.

Élőhelyét meleg, alacsony fekvésű, tisztásokkal tarkított tölgyerdők, ligeterdők képezik, de megtalálható nyílt gyepeken, száraz, köves domboldalakon és mezőgazdasági területeken is.

Megjelenése

A kifejlett egyedek hossza 12-23 centiméter. Páncéljuk magasan ívelt, ovális, mellvértjük lapos, alapszíne okkersárga melyen eltérő nagyságú sötét foltok helyezkednek el. Egyes egyedekről hiányozhat a mintázat. Végtagjaik erőteljesek, hosszú, ásásra alkalmas karmokban végződnek. A görög teknős esetében fontos bélyeg a farok feletti (anális) szarulemez osztottsága, valamint a farok végén található kis szarupikkely. Ezek a jellegek megkülönböztetik a fajt a sokszor nagyon hasonló mór teknőstől (Testudo graeca), amelynél az anális pikkely osztatlan, a farokvégi szarupikkely pedig hiányzik.

A nemek megkülönböztetése csak ivarérés után, adult vagy subadult állatoknál lehetséges. A hímek farka igen hosszú és vaskos, míg a nőstényeké rövid, jelentéktelen, emellett a hímek mellvértje kissé homorú, a párzási pozíció megkönnyítése érdekében. A kifejlett nőstények a hímeknél nagyobb méretűek.

Páncéljukon jól megfigyelhető növekedésük szakaszossága. E rovátoltság alapján nem lehet megállapítani a teknősök korát. Az idősebb példányokról ez lekophat, páncéljuk simává válik. Lehet találkozni olyan egyedekkel, amelyek páncélja csorbult vagy foltokban csontig kopott. Ezek mechanikai sérülések, legtöbbször ragadozó madarak okozzák, magasból sziklákra, néha úttestre ejtik a teknősöket, hogy páncéljuk összetörjön.

A fogságban rosszul táplált (gyümölcsökkel-zöldségekkel etetett), beteg teknősök páncélja általában nem egyenletes, besüppedt vagy "piramis" alakú. Szarukávájuk, azaz "csőrük" sokszor túlnő. Általában ez is a rossz táplálásnak köszönhető. A túlnőtt szarukávát az állatorvos le tudja vágni, viszont a páncél eldeformálódását nem lehet rendbe hozni, legfeljebb annyit érhetünk el, hogy nem romlik tovább.

Életmódja

Nappali életmódú, aktív állatok. Idejük nagy részét táplálkozással töltik. Növényevő állatok, rostban gazdag és rendszerint magas kalciumtartalmú lágyszárú vadnövényeket fogyasztanak, Leginkább a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozó növényfajokat kedvelik. Egy olaszországi populáció esetében kimutatták, hogy a teknősök rendszeresen fogyasztják a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) terméseit. A görög teknős étrendjében viszonylag nagy számban szerepelnek olyan növények is, amelyek az emlősök számára mérgező alkaloidokat tartalmaznak, ilyenek például a boglárkafélék (Ranunculaceae). Egy tanulmány szerint ezen méreganyagok elfogyasztása segíthet a teknősöknek megszabadulni egyes bélparazitáktól.

A kifejlett teknősöknek kevés természetes ellensége van. Egyes ragadozó madarak a teknősöket a levegőbe emelve, majd sziklás-köves talajra ejtve képesek feltörni azok páncélját. A szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) és a szirti sas (Aquila chrysaetos) is bizonyítottan alkalmazza ezt a módszert.

Telelésük novembertől márciusig tart, ébredés után 1-2 hétig intenzíven táplálkoznak. Mikor beindul a bélműködésük, keringésük és kondíciójuk is helyre állt, kerül sor a párzásra. Párzási időszakban a hímek igen hevesen udvarolnak és rengeteget mozognak, nagy területeket járnak be nőstények után kutatva. A nőstények általában passzív viselkedést tanúsítanak a hímek felé, gyakran nem vesznek róluk tudomást, próbálnak tovább haladni, ekkor a hím hosszas lökdösődéssel udvarol. A nemi aktus során a hím magas, sípoló hangokat hallat. A tojásrakás időszaka május és július közé tehető, ekkor a nőstények egy maguk ásta gödörbe 5-8 darab, 32 x 25 milliméteres tojást raknak, melyek időjárástól, hőmérséklettől függően 57-100 nap elteltével kelnek ki. Évente több fészekaljuk is lehet. A kis teknősök nemét a hőmérséklet határozza meg, a melegebb időjárás a nőstények, a hűvösebb a hímek fejlődésének kedvez.

Tartása

A görög teknős népszerű díszállat, és bár tartása nem kifejezetten nehéz, sok figyelmet és ráfordított időt igényel. Megfelelő gondoskodás mellett igen szívós és hosszú életű terráriumi állatok válnak belőlük. Fontos kiemelnünk, hogy védett, csökkenő állományú faj lévén, csak fogságban, megbízható tenyésztőnél született teknőst vásároljunk.

Takarmányozás

Nagyon fontos a teknősök megfelelő, változatos táplálása. Természetes élőhelyükön magas kalciumtartalmú vadnövényekkel, gyomokkal táplálkoznak (pl. lucerna, pitypang, útifüvek, csorbóka, tyúkhúr, papsajtmályva, fehér here, vörös here, stb.), fogságban is ilyen takarmányra van szükségük. Télen, ha ezek a növények nem elérhetők, vásárolhatunk madársalátát (Valerianella), rukkolát, cikóriát, kínai kelt. Zöldségekkel, gyümölcsökkel való táplálásukat kerüljük. A gyermekláncfű levele népszerű takarmánynövény, ám magas oxálsavtartalma miatt egyoldalú fogyasztása hosszú távon káros lehet, így érdemes más vadnövényekkel keverve etetni.