Kétpúpú teve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kétpúpú teve (Camelus bactrianus) vagy baktrián (az ókori Baktria nevéből), melyet korábban azonosnak tartottak a vadon élő szintén kétpúppal rendelkező tevével, az úgynevezett Camelus ferusszal - az újabb DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a házi- és a vadállat, két különböző fajba tartozik[1] - egy nagyrészt háziasított közép-ázsiai teveféle. Rokonával, az eredetileg Afrikában és Arab-félszigeten elterjedt dromedárral szemben hátán két púp magasodik.

Előfordulása

Eredeti elterjedési területe Közép-Kazahsztántól Dél-Mongólián és Északnyugat-Kínán át a Sárga-folyó nagy ívéig húzódik. Az i. e. 3. évezredben háziasítani kezdték. Teherhordásra és más munkákra Ázsia sok részén használják, háziasított állományát 2,5 millió példányra becsülik. Kis-Ázsiától Mandzsúriáig megtalálható. Északi irányban egészen Omszkig megtalálható.

A vadon élő populációkat a vadászat megritkította. A 19. században elterjedési területük nyugati részén kihalt, és az 1920-as években keleten is nagymértékben csökkent a népessége. 2003-ban az IUCN jelentése szerint 950 egyede élt vadon három populációban: a Takla-Makán-sivatagban és a kínai Xinjiang tartományban összesen 600, a Góbi-sivatagban 350.

A fajt vad állapotban jelenleg a kihalás fenyegeti. Mindössze négy szabad populációja ismert, ebből három Kelet-Kínában, egy pedig a kínai-mongol határvidéken, az Ordoszban és környékén él. Háziasított változatával jóval szélesebb körben találkozhatunk a Himalája vonulataitól északra. Kiválóan alkalmazkodott a Góbiban és a Takla-Makánban uralkodó szélsőséges, sivatagi időjárási körülményekhez, elviseli a télen akár ‒29 °C-ra süllyedő és a nyáron majdnem 40 °C-ig emelkedő hőmérsékletet, illetve a táplálék- és vízhiányt. Télen a folyópartokon tartózkodnak, nyárra a száraz sztyeppékre és a félsivatagokba vándorolnak.

Élőhelye

Sokat vándorol. Élőhelye magában foglal sziklás hegyvidékeket csakúgy, mint a lapos sivatagot, a köves síkságokat, mint a homokdűnéket. Az életfeltételek zordak: a növényzet ritkás, a víztartalék kevés, a hőingás szélsőséges: télen −40 °C, nyáron 40 °C között ingadozik. A tevék előfordulását a víz határozza meg: esők után nagy csapatok gyűlnek össze a folyópartokon vagy a hegyek lábánál ahol nyáron a víz patakokban folyik, télen pedig hó formájában lelhető fel.

Alfajai

A nagy területen élő kevés példányt valószínűleg három alfajba lehet sorolni, ámbár ilyen irányú kutatási eredmények még nem állnak rendelkezésünkre. Bonyolítja a helyzetet, hogy mindössze egyetlen populáció nem érintkezik a háziasított tevékkel, míg a többinél keveredés is történhet.[2]

A mai állattani vélemények szerint a C. bactrianus és a dromedarius a C. ferus két külön alfajától származik, habár nincsenek arra bizonyítékok, hogy a C. ferus elterjedt volna azokon a vidékeken, ahol a legkorábbi kétpúpú tevemaradványokat megtalálták.[3]

A Góbi-sivatag Gashun Gobi részén élő vad tevék mind génjeikben,[4] mind viselkedésükben jelentősen különböznek háziasított társaitól. Az alap genetikai kódok között 3%-os eltérést mutattak ki. A vad tevék alacsony száma miatt azonban nem tudhatjuk, hogy eredetileg mekkora lehetett a különbség egy populáción belül. Egy másik jelentős különbség, hogy a vad tevék meg tudják inni a sáros sós vizet is, amire a háziasított tevék képtelenek.[5]

Megjelenése

A baktrián szőre vastag, bozontos és durva, színe változatos: a piszkosfehértől a homokszínűn át a csokoládébarnáig terjedhet. A nyak alján hosszabbak a szőrszálak, mintegy szakállként lógva az állaton. Hosszú nyakán behúzva hordja fejét. Arca hosszú, közel háromszög alakú, felső ajka hasított. A homokvihartól és az erős széltől a zárható orrlyukak mellett a szőrös fül és a dupla szempillasor védi a tevét. A vadon élő kétpúpú tevék szőre világos, többnyire homokszínű, és kevésbé olyan vastag, mint háziasított fajtársaiké. Karcsúbbak, púpjaik hegyesebbek. Lábujjaikat kérges párnák védik. Gyomra több kamrából áll, ami a növényi eledel hatékonyabb emésztését segíti. Gyorsan vedlik, egyszerre nagy területeken csomókban válik le a szőr.

Rokonától azonnal megkülönbözteti két púpja. A fajra jellemző maximális testhossz mintegy 3,5 méteres (átlagosan mintegy 3 méter), míg a marmagasság az első púpnál kb. 1,80-2,30 méter. A kétpúpú teve testtömege 300-816 kilogramm között mozoghat (a nőstények súlya kisebb a hímekénél).[6][7][8] A vadon élő példányok kisebbek és fakóbbak a háziasítottaknál. Farka rövid, 35-55 cm.

A sivatagos területen való túlélését számos módosulás segíti. A vesékben a Henle-kacsok meghosszabbodtak, hogy jobban be tudják sűríteni a vizeletet, és ezzel csökkentsék a vízveszteséget. Vörös vértestjei ovális alakúak, ami lehetővé teszi, hogy a teve túlélje a vízmérgezést, amikor pótolja a vízveszteséget. Testhőmérséklete akár 6-8 °C-ot is ingadozhat, ami csökkenti a túlhevülés és az izzadás általi kiszáradás veszélyét.

37 pár kromoszómája van. Testhőmérséklete akár a 42 °C-t is elérheti, károsodás nélkül.[9]

Életmódja

A vadon élő baktrián kisebb, kb. 30 példányt számláló csordákban él, amelyeket egy domináns csődör vezet. A hierarchia kialakítása elsősorban a párzási időszakban, agresszív harcokban dől el, ilyenkor a teve köp és harap.

Nappali állat, éjszaka a szabad ég alatt alszik. Alapvetően növényevő; bármilyen növényt megeszik, még a sósakat és a töviseseket is. Élőhelyén igen csekély mennyiségű táplálék akad, ezért olykor kénytelen döghúsra, csontokra, bőrre fanyalodni. Előfordul, hogy a tevék emberi tárgyakat, például szandálokat, köteleket, takarókat, sőt egész sátrakat is elfogyasztanak. Ez a táplálkozási mód lehetővé teszi, hogy a gyér növényzetű helyeken is túléljenek. Táplálékát először alig megrágva nyeli le, ami előemésztésre az előgyomorba kerül, amit visszaböfögve most már jobban megrág. Az emésztés folyamata a kérődzőkére emlékeztet, habár a tevék nem tartoznak a kérődzők közé. Emésztésük a kérődzőkétől külön utakon fejlődött, ami abban is megnyilvánul, hogy előgyomrukban mirigyek vannak.

Víz nélkül hónapokig bírják, de ennek fejében ha csak lehet, teleisszák magukat. Mérések szerint egy alkalommal alig 10 perc alatt mintegy 114 liter vizet is képesek meginni, amely akár sós vagy brakkvíz is lehet. A téli időszakban a növényekből vagy hóból nyernek vizet. A hó és a jég hasznosítása kiterjeszti élőhelyüket. Mivel a hó és a jég látens hője nagy mértékben meghaladja a víz hőkapacitását, ezért ez a vízszerzési mód sok energiát igényel, így nem tudnak egyszerre sok hót vagy jeget fogyasztani.[10] A kérődző tevék igen kemény, éles levelű növényekkel is megbirkóznak erős szájuknak köszönhetően. A dromedárhoz hasonlóan a baktrián is zsírt tartalékol púpjaiban, amelyek löttyedtté válnak, ha a bennük rejlő tartalékokat felhasználják.

Ha a lépésnél gyorsabban kell haladni, akkor egyszerre az azonos oldali lábaikat emelik fel. Csúcssebességként 65 km/h-t jegyeztek fel, de csak rövid ideig tudja ezt a sebességet tartani. Kiválóan úszik. Fő érzékeik a látás és a szaglás.

Egyedüli természetes ragadozója a szürke farkas, amely falkában támad a legyengült egyedekre.[11] Mivel elterjedési területe egyre szárazabb, ezért a farkasok az oázisok közelében egyre többször támadnak.[12] A kaszpi tigris is vadászott rá, de ez az alfaj a kipusztulás szélére került, ezért nem jelentős.[13]

Szaporodása

Az őszre eső párzási időszakban a csődörök kifejezetten erőszakossá válnak, és kisebb háremeket alakítanak ki maguknak. A csikók kb. 12-13 hónapos vemhességet követően, márciusban vagy áprilisban jönnek világra, és már pár órásan képesek felállni és járni. Az ikerszülés ritka. A születéskori testsúly 36 kg körüli. A szoptatás kb. 1,5 évig húzódik el, de a csikók ivarérettségük eléréséig, azaz 3-5 éves korukig anyjukkal maradnak, és segítenek anyjuknak felnevelni testvéreiket. A kancák két évente szülnek. Várható élettartamuk 20-30 év, de akár 50 évig is élhetnek. A vad tevék néha kereszteződnek háziasított vagy elvadult tevékkel is.

Háziasítás

A kétpúpú tevék háziasítására az egypúpú tevétől függetlenül Kr. e. 2500 körül került sor[16] Turkesztánban[17] vagy Északkelet-Afganisztánban,[16] és igénytelenségük, valamint nagy teherbírásuk miatt a mai napig népszerűek Ázsia vidékein (számuk mintegy 2 000 000). Főként teherhordásra használják. A beszámolók szerint 170-270 kg-os teherrel egy nap alatt 47 km-t képesek megtenni. A teve trágyája kiváló fűtőanyag, zsírja a főzésben használható, szőréből textília készül, húsa és teje fogyasztható.

A tevék kb. egyéves korukra tanulják meg az emberi parancsokat, eztán jellemzően karavánokban közlekednek. Mivel a faj haladás közben egyszerre egy oldalon emeli meg a lábait, járása jellegzetesen hullámzó. Egy kifejlett példány 170-270 kilogrammnyi terhet bír el, és felmálházva napi 47 kilométert is megtehet.

A művészetben is megjelenik, például Tang-kori (618-907) kerámiákon a Tarim-medence lakosaival együtt.

A baktrián állatkertekben is gyakori, jól szaporodik, és cirkuszokban is sokszor látható. A legtöbb itteni kétpúpú teve a háziasítottak közül származik.

Állatkertekben

Szinte minden állatkertben élnek kétpúpú tevék. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Miskolci Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban és a Gyöngyösi Állatkertben tartanak baktriánokat.